A legjobb idő egy saját vállalkozáshoz: MOST

Seth Godin mai blogbejegyzésével (Access to access) teljesen egyetértek: sosem volt még könnyebb saját vállalkozást indítani, elkezdeni azt csinálni, amit igazán szeretnél az életben, megélni valami olyan dologból, amihez minden reggel jókedvvel kezdesz neki.

Gondolj csak bele: 
- valójában garmadával állnak rendelkezésre a jobbnál jobb ötletek (elég csak egy kicsit utánanézni az interneten, hogy mi fut éppen fel más országokban, és lemásolni a'la rocketinternet.de), 
- a digitális eszközök egyre olcsóbbak és így mindenki számára elérhetővé váltak (pár éve egy igazán profi webbolt nyitása Euró tízezrekbe került, ma ezt kibérelheted havi 20 Euróból), 
- és a kezdőtőke is elképesztően egyszerűen megszerezhető (jelen helyzetben valóban a befektetők futnak a tehetséges emberek, csapatok és ötleteik után)


Seth felsorolásán kívül én találtam még egy dimenziót:


A nagy cégek talán sosem kényelmesedtek el még annyira, mint ma. Ráadásul ennek köszönhetően egyre nagyobb bajba kerülnek, ami óriási lehetőséget teremt: Neked.


Nemrég egy prémium outdoor termékeket forgalmazó cégtől próbáltam meg 20 db terméket vásárolni (horror áron, szerintem sima 200%-os árrésük van). Azt válaszolták, hogy csak úgy szolgálják ki a nagykereskedőket ebből a termékből, ha a teljes színskálából rendelnek ugyanannyit mert úgy van hatosával egybecsomagolva. Tehát hiába vennék meg tőlük 20 db kéket darabonként 30 euróért, ők csak 120 db-ot tudnak eladni nekem, mert meg kell vennem még 20 sárgát, 20 pirosat stb. Tehát egy prémium gyártó pont azt felejtette el, hogy mit jelent a prémium: hogy azt adod a vevődnek amit kér, és ezért ő hajlandó elképesztően magas árat fizetni.

Egy másik példa: új laptopomhoz kerestem laptop tokot, amiben betehetem a hátizsákomba anélkül, hogy összekarcolódna. A nagy elektronikai áruházakban 30 Euró körül találtam meg a legolcsóbb, elképesztően ronda, standard tokokat. Ezután vettem fél méter anyagot másfél euróért, és bevittem egy útba eső varrónőhöz, aki 10 Euroért varrt belőle egy elképesztően szép, valóban egyedi, kézműves tokot. Miért vennék ezután bármit az áruháztól?


A nagy cégek arra foglalkoztatnak embereket, hogy az autóflottájukat kezelje, új irodaházat nézzen nekik és hogy az IT rendszerüket standardizálja. Mindezek a költségek és folyamatok végtelenül rugalmatlanná teszi őket a valódi feladatuk ellátásakor: a vásárló kiszolgálásában.

Ha tehát önálló vállalkozást akarsz most indítani, a legjobb helyen és időben vagy, ezt ne feledd. Nézz körül! Nézz szét, hogy a városodban milyen prémium üzletek vannak óriási kirakatokkal, belül ténfergő alkalmazottakkal. Nézd meg milyen termékeket kapsz szerinted indokolatlanul drágán abban az országban, ahol laksz. Nézd meg, hogy melyik termékek megvásárlása okozza neked a legtöbb kényelmetlenséget. Mi az, amit utálsz megvásárolni. Ezek azok a cégek, akiket te a kisujjaddal le tudsz nyomni egy online kereskedelmi modellel. Nincs esélyük ellened. Annyira rugalmatlan a struktúrájuk, hogy mire észreveszik, hogy lépni kéne, te már léphetsz... Floridába nyaralni  :)


1, Keress egy hozzáértő, lelkes csapatot, szakértőkkel, akiktől tanulhatsz is! Adott esetben tanulj szakértőktől...
2, Keress jó beszállítókat, vagy ha magad állítod elő terméked, figyelj a részletekre!
3, Üzemelj olcsón: az irodád legyen az otthonod, vagy egy olcsó lakás. A pénzedet inkább költsd később nyaralásra, mintsem egy felesleges irodára. Autód legyen praktikus. Automatizálj, amit tudsz, de ne többet!
4, Légy valóban prémium: ez annyit tesz: azt add a vevőknek, amit szeretnének (ha nem tudod pontosan mi ez, kérdezd meg őket nyugodtan: gyorsaság? egyszerű fizetés? legkevesebb gondolkodás? kényelem? legjobb ár?)
5, Ezzel párhuzamosan: ügyfélszolgálatodra sok-sok gondot fordíts! Mert egy vevőt megszerezni bizony sokba kerül. Megtartani és újra vásárlásra biztatni sokkal olcsóbb.


És ne habozz, vágj végre bele!
Nem tudod elrontani!

Zsombi.com 2011ben

Lássuk mi történt 2011-ben a Zsombi.com blogon:


-21 bejegyzés (elég változó intenzitással. Volt, hogy 2 hónapig semmi, aztán pikk-pakk 3 új poszt)
- Összesen 3544 látogató, akik 4635 látogatásuk alatt elolvastak összesen 6484 bejegyzést
- Összesen 81 országból érkeztek olvasók, A legtöbben Magyarországról, a legkevesebben Quatarból, Dzsibutiból és Vietnámból. Éreztem, hogy a dzsibuti-i olvasóimat elhanyagoltam az évben, de hogy ennyire? Na mindegy, 2012ben kiemelt figyelmet kapnak majd...
- Összesen 140 olvasó mobiltelefonról olvasta a blogom.


Legek:
- legforgalmasabb nap: augusztus 23.-a, 118 látogatóval
- legcsendesebb nap: január 2.-a, 2 látogatóval - ez azt jelenti, hogy minden nap olvasta valaki a zsombi.com-ot 2011ben!
- Legolvasottabb cikk: érdekes, hogy 2011-ben is egy 2010-es cikkem viszi el a pálmát, amiben Monica Beluccit emlegetem, s amit valamiért a Google elsőnek ad vissza a színésznő képtalálatai között.
- A legolvasottabb 2011-es cikk: Pósa Lajos Széchenyi díjáról szól, amit több magyar blog tőlem vett át, s ide mutató linkeket helyeztek el forrásként.
- 2009-es Halloweenes tökvájós cikkem Szőllő Papával annyira beadja a trükköt, hogy minden év novemberében elképesztő látogatóözönt produkál.
- Ennél egy kicsit kevesebbeket érdekelt Bruce Willist, a madáretetés, illetve a teendők pénzügyi összeomlás esetére...


Keresőszavak:
A legérdekesebb keresőszavak, amik alapján a látogatóim rátaláltak a blogra: 
- 11 ember a "complacency without compliance" kifejezés alapján jött ide tavaly. Azt gondoltam ezt a kifejezést én találtam ki, és egy könyvcímnek szántam. De ha 11 másik ember más ismeri, akkor át kell gondolnom...
- 6 ember talált rá a blogomra "barnafülű papagáj" után kutatva. Talán valahol megemlítettem az idén Topit, de biztosabb, ha ezt olvassák el: Barnafülű papagáj
- Négyen a "4bro tulajdonosát" keresték itt. Nos ezt tudom, de el nem árulhatom. Javaslom a keresőknek, járjanak többet az ötkertbe :)
- A legjobb keresőszavak azonban 2011-ben a következők voltak: 
zyombi - hát őt nem ismerem sajnos. 
zsombi szigetek
zsombi naked - WTF??? ennyire híres vagyok?
zis-ziz - itt jöttem rá, hogy nem lehet minden kereső szándékát megérteni
world of csőr - lásd eggyel feljebb
van min csámcsogni az osztályteremben - az lehet, de erről mikor írtam? unusable japanese inventions - egy fontos keresés
rental houses in mikidani - a szavakat egyenként értem :)
radical tropical - jó brand ötlet, már lopom is :)
i have 5 fingers for a reason - I don't even wanna know...
hogy akar a zsombi főzni - neked ki mondta, hogy akar?


Ennyi volt 2011, hajrá 2012 és hajrá Dzsibuti!

Légy boldog

Dan Gilbert elképesztően érdekes videója arról, hogy a döntéseink hogyan befolyásolják boldogságunkat. Henry Ford mondása után, miszerint "akár úgy gondolod valamiről, hogy képes vagy rá, akár úgy gondolod, hogy nem vagy rá képes: igazad van" úgy lehetne ezt az előadást összefoglalni "akár azt gondolod valamiről, hogy jól döntöttél akkor, akár kétségeid vannak eziránt: igazad van".

Ennek következménye az, hogy nem a döntést kell megváltoztatni. Csak azt, ahogy gondolsz rá. 
A video kb 20 perces és angolul van. Jó szórakozást!

Bruce Willis teszt

Múlt hétvégén az ötkertben partyztunk, amikor éjfél körül feltűnt, hogy 4-5 srác is fekete garbóban jár-kel a tánctéren. Ahogy telt-múlt az idő, a fekete garbósok száma nemhogy csökkent volna, de még nőtt is. Hajnal 2 körül már legalább 8 fiatal viselt fekete garbót (az igazán világbajnokok színes zakóval, vagy arany/ezüst kivarrt mintával). 


Ma pedig, amikor bekapcsoltam az X faktort, Malek Miklós fekete garbóban, és sötét-színes zakóban adott visszajelzést mentoráltjainak.


Ekkor már tudtam, hogy ez nem véletlen.


Nyilván egy menő férfimagazin lapzárta előtti másodpercében a kétségbeesett producer elfogadott egy utolsó product placement ajánlatot, és rábólintott egy "újra menő a fekete garbó színes zakóval" című cikkre.


Akik pedig a gondolkodást a magazinok és portálok főszerkesztőire bízzák, ahelyett hogy a homlokuk mögötti részeiket túlságosan megerőltetnék, nyilván kinyitották szüleik gardrób szekrényét, és örömmel konstatálták, hogy apunak még megvan a fekete garbója a nyolcvanas évekből (...oh sweet 80's) igaz kicsit kinyúlt, kifakult, de annál eredetibb.


Komolyan?
Tényleg?


Srácok, van egy igen egyszerű teszt, amivel eldönthetitek, hogy amit olvastok, az egy cég fizetett hirdetése, vagy egy valódi ember valódi véleménye arról, hogy mi a menő és mi nem. Az egyetlen axióma ezzel kapcsolatban, amit el kell fogadnotok, hogy Bruce Willis az ultimate menőség. 
Erről azt gondolom, hogy annyira magától értetődő, hogy nem nagyon kell magyaráznom. Bruce az a férfi, akibe minden nő szerelmes 14-től 99-ig. Bruce az, aki olyan akciófilmeket csinált a nyolvanas években, amik ma is vállalhatóak, nem csak komédiának (Die Hard - '88). Bruce az, aki úgy tudott laza maradni, hogy közben annyi embert ölt meg vásznon, mint Schwarzenegger. Bruce a Die Hard, a Ponyvaregény és a Banditák. A 12 majom és az Ötödik elem. 

Szóval srácok, ha legközelebb olyan cikket olvastok, hogy a fekete garbó a színes zakóval menő, egyszerűen tegyétek fel magatoknak a kérdést: Vajon Bruce Willis felvenné ezt?
Segítek: Nem.


Vajon Bruce Willis viselne férfi sminket? 
Nem!


Vajon Bruce Willis festetné a haját?
a mijét? :)

Mára nem segítek többet :)

iSad

"there's no reason not to follow your heart"

"stay hungry, stay foolish!"

Könyvajánló: Who moved my Blackberry?

Nyári olvasmányaim közül a legjobbat, és egyben életem egyik legviccesebb olvasmányát ajánlom figyelmetekbe, amelyet Lucy Kellaway írt (Martin Lukes álnéven) és a Who Moved my Blackberry címet viseli (amazon link: Martin Lukes: Who Moved My BlackBerry? ). A könyv magyarul sajnos még nem jelent meg, ugyanakkor aki pár éve tanul már angolul bizonyára érteni fogja az elejétől a végéig.

A könyv egy kitalált globális multi (A&B Global) egyik marketing vezetőjének (Martin Lukes)  életéről szól s érdekessége, hogy mindössze Martin kimenő e-mailjeit, kimenő Blackberry üzeneteit és kimenő sms-eit olvashatjuk benne, s ebből áll össze előttünk az egész történet, s főhősünk egész élete.


Elég hamar feltűnik, s így meglehetősen humoros, hogy annak ellenére, hogy minden apró körülményt megismerünk Martin és a cég életéből, a 400 oldal alatt egyáltalán nem derül ki, hogy voltaképpen mivel is foglalkozik az A&B Global... Emellett igaz, hogy végigkövetjük a cég legfontosabb projektjeit (rebranding, átszervezés, leépítés), végig nem derül ki, hogy Martin hogyan is ad hozzá értéket a cég működéséhez, s mit is csinál igazából napi 8 órában. :)


Természetesen Martinnak nem csak céges ügyeit, de a feleségével való konfliktusait, titkárnőjével alakuló románcát, gyerekei neveléséhez való hozzáállását, és szüleivel való kapcsolatát is megismerjük a könyvből (és persze leginkább ezeket), hisz főhősünk annyira mestere a virtuális kommunikációnak, hogy egész életét az Outlookjából menedzseli valódi párbeszédek helyett...


Amiért -a fentieken kívül- mindenki, aki csak pár napot is dolgozott egy multinál hangosan kacagva fogja végigolvasni a könyvet az annak valósághűsége. Martinban és a többi szereplőben mindenki fel fogja ismerni kollégáit, akik így vagy úgy élik túl a corporate mindennapokat. Az A&B Global-nál pedig pont ugyanazok a projektek, és pont ugyanaz a szakzsargon köszön vissza, amit az ember multis környezetben használ és megismer.


Szóval ha szeretnétek egy valódi kreatív és innovatív (Kreovatív!!!) könyvet olvasni, amelyik egy teljesen új megközelítést alkalmaz, teli out-of-the box gondolkodásmóddal, abszolút delivery fókuszú, és a megoldásokat keresi az akadályok helyett, akkor nincs más dolgotok, mint megvenni A Who moved my Balckberry című könyvet, ledőlni otthon a kanapéra, feltenni a lábatokat egy puffra, és nekilátni.


Garantálom, hogy a könyv elolvasása után sosem fogjátok tudni kimondani az innovativ, kreatív, out-of-the-box vagy delivery szavakat mosolygás nélkül...


Jó szórakozást!

Tropical MBA: Let the Sunshine in Your Heart

A Tropical MBA egy olyan oldal, amelyen egy Dan (@tropicalmba.com) nevű srác jegyez, aki immár location independent vállalkozóként üzemelteti virtuális cégét, jellemzően ázsiából, a Fülöp szigetekről illetve Thaiföldről. Minderről egyrészt blogot ír, amely tele van egy online business beindításával kapcsolatos jótanácsokkal, másrészt kb fél évente meghirdet egy ösztöndíj programot, amelyben a nyertes fiatalnak 6-9-12 hónapig biztosít szállást és ellátást egy ázsiai ország tengerpartján, azért cserébe, hogy neki dolgozzon a következő online projektjén.

Ezek a fiatalok az ösztöndíj lejárta után jellemzően annyira megszeretik ezt az életmódot, hogy saját online vállalkozásokat indítanak, és megmaradnak az ázsiában utazgatós életmódnál. A blog legújabb bejegyzésében Dan legutóbbi ösztöndíjasa Sean Ogle foglalja össze az általa tanultakat, s ad 7 tanácsot ahhoz, hogy hogyan tudunk location independent vállalkozóvá válni, amennyiben ilyen álmokat dédelgetünk. Szerintem érdemes az egész posztot végigolvasni, de amennyiben erre nincs 15 percetek, akkor itt van a 7 mondatos summary: :)

- Fogalmazd meg magadnak konkrétan, hogy mit szeretnél elérni. 

- Ne találj ki több mentséget: indulj neki, vállalj kockázatot

- Kezdj írni egy blogot

- Fókuszálj a lényegre, és készíts egy részletes teendő listát

- Ismertesd meg magad, networkölj

- Tanulj sokat, de elsősorban azáltal, hogy csinálod

- Keress hasonló gondolkodású embereket, és csatlakozz hozzájuk

Ha megtetszett a Tropical MBA ötlete, iratkozzatok fel a levelező listára vagy ha elég bátrak vagytok, jelentkezzetek Dan-hez ösztöndíjasnak :)

London calling - 2011

Mikor júliusban ráébredtem, hogy az idén még nem jártam kedvenc európai városomban, azonnal felmentem a wizzair oldalára, és pár percen belül már meg is volt a jegyem. Oda s vissza. Akkor persze még nem sejthettem, hogy utazásom pont a londoni zavargások idejére fog esni, de végül a hajszálaim komolyabb görbülése nélkül hazaérkeztem, sőt újból levontam néhány fontos tanulságot a történteknek köszönhetően.


Az első ilyen az, hogy nem a büntetés mértéke, hanem a büntetés elkerülésének lehetősége határozza meg igazán az egyének cselekedeteinek irányát. Ezt korábban már megfogalmaztam magamnak amerikai kalandjaim alatt: ott nagyon kevés szabály van, de azt nagyon szigorúan betartatják (pl mindössze 9 kresz tábla van, de az ittas vezetésért Dél-Karolinában azonnali egy napos börtön jár, amit a rendőrnek joga van azonnal érvényesíteni - senki nem mer egy pohár bor után sem autóba ülni) ellentétben a kelet-európai elképesztően sok szabállyal, amiből viszont itthon mindenki csemegéz, hogy melyiket is tartja be (gondolok itt akár a Kresz szabályokra, akár az adófizetésre). Londonban a zavargások másnapján már 16.000 rendőrt küldtek az utcára. Ők 24 óra alatt 3.100 rendbontót gyűjtöttek be és állítottak bíróság elé, közülük az első 500-at még aznap elítélték, mielőtt a következő este megkezdődött, s ezt a híradóban be is mondták. Így azok, akik a másnap esti rendbontáson gondolkoztak, eldönthették, hogy ilyen esélyek mellett aznap is kimenjenek-e az utcára. Nem tették. Ennyi.


A második tanulság, hogy a "sarki boltos" kiskereskedelemé a jövő. Az emberek ugyanis érzelmileg kötődnek ehhez. A törés-zúzás másnapján a helyi lakók közösen segítettek a kis üzleteket kitakarítani és a rendet helyreállítani a tulajdonsokkal. Gondoljuk meg, vajon kimennénk-e a budaörsi Tescót rendberakni, ha leszakadna a teteje. Nem. Ott viszont a helyi közösségek összefogása megható volt. És az Apple óta tudjuk, hogy az a termék amihez érzelmileg kötődnek az emberek mindig nyerő. Szóval hajrá Sarki Fűszeres!!!

A harmadik pedig, hogy a legjobb motivációs erő az "ownership", és ennek erősödését minden eszközzel meg kell ragadni. A polgármester másnap itt nem közvetlen pénzügyi segítséget ígért a boltosoknak, hanem ezt mondta: Srácok, azért fizettek adót, mert ezért az állam bizonyos szolgáltatásokat nyújt (oktatás, egészségügy, biztonság). Itt az állam láthatóan nem teljesítette az őáltala ígért szolgáltatást ("the state has failed you"), ezért akinek az üzletét megrongálták, annak az idén nem kell nyereségadót fizetnie. Simple. És nyilván neki sokkal egyszerűbb lett volna az adminisztráció oldaláról azt mondani, hogy OK, akkor mindenki kap 5000 fontot. Vagy 10.000-t. Így viszont ezek az emberek jövőre továbbra is becsületes adófizetők maradnak. Mert látják, hogy a pénzük nem egy feneketlen zsákba esik, hanem cserébe szolgáltatásokat kapnak. És látják, hogy az állam és az adminisztráció komolyan gondolja azt, hogy ő van az emberekért. (még ha ebben nyilván van egy nagy adag popularizmus meg cinizmus meg minden ilyesmi...)

Na mindegy, utam természetesen nem a zavargásokról (és azok elkerüléséről) szólt, hisz azok az első este véget is értek, így gyorsan ki kellett találnom, mit csinálhatok még a hét hátralévő részében :) Amit nagyon fontosnak gondolok, hogy mikor utazom, még ha ismerős helyeken járok is, keressek olyan dolgokat, amiket nem ismerek, kipróbáljak olyasmit, amit korábban nem. Nos, 2 év Londonban lakás után ez természetesen nehezebb, mint mikor 16 évesen először jártam ott, de azért nem megoldhatatlan.


Először is felfedeztem, hogy a Temze alatt vezet egy gyalogos alagút, s ha már felfedeztem, át is sétáltam rajta. Egyébként ha meg szeretnétek találni, az Island Gardenst köti össze a Cutty Sarkkal Greenwich környékén. Egyébként nagy rejtély, hogy miért építettek ilyet, de majd utánanézek itt.


Másodszor kis segítséggel felfedeztem, hogy a city-től (a londoni pénzügyi központtól) mindössze egy megállóra egy ingyenesen látogatható "city farm" található, ahol egy több hektáros szabad területen háziállatok barangolnak, a látogató családok nagy örömére. Kíváncsi lennék melyik kelet-európai ingatlanfejlesztő hagyná, hogy kecskék sétálgassanak egy csilliárt dollár értékű területen a kisgyerekek kedvéért :) Aki a city farmot keresi az a Docklands Light Railway Mudchute megállójánál szálljon le.

Harmadszor pedig először jutottam el a Brighton Festivalra, ráadásul nem is teljesen tervezetten. Gergő barátommal (akinek ezúton is köszönöm a szállást) elhatároztuk, hogy szombaton a jóidőt kihasználva levonatozunk Anglia Siófokjára, s ott egyenesen az utcai fesztivál közepébe csöppentünk (ami tudtunkon kívül épp aznap volt). Mivel mi nem készültünk jelmezekkel, ezért gyorsan kerestünk egy jelmezboltot, ahol beszereztünk egy bajuszt. Persze a fesztiválozók nagy része több időt és energiát fektetett jelmezébe, így találkoztunk Lara Croft-tal, a Charlie és a Csokigyár több szereplőjével, űrlényekkel, Shrekkel és barátaival, tengerészekkel és Flower-power hippiknek öltözött 2011-es hippikkel. A nap végén szokás szerint bekeveretünk a Pier játéktermeibe, ahol bár volt olyan perc, hogy nyerésre álltam, végül 1 font 2 penny veszteséggel zártam a napot.


Ezen kívül természetesen még ezer helyre jutottam el St Margarets-től Blackheath-en át Little Venice-ig, és amikor végül leszállt a gépem Budapesten megfogalmaztam valami újat. Eddig, ha azt kérdezték tőlem "Milyen London?", mindig azt mondtam, hogy London az a város ahol minden működik. Mostantól ehhez hozzá fogom tenni: London = Inspiration.

Move! - Mozdulj!

Minden egyes utazásom után (legyen az a Thaiföldi Koh-Phanganra, az angliai Oxfordba, vagy akár csak a balatonparti Szigligetre tett látogatás) ugyanaz jár az eszembe: utazni csodálatos! Új színek, új ízek, új illatok.

Ilyen válságos időben az utazás lehet az egyik legbiztosabb befektetés, hisz segítségével olyan inspirációkat gyűjthetünk, amelyek később különleges teljesítmény elérésére, új vállalkozások beindítására, szebbre, többre, jobbra sarkallhat bennünket.

A fenti gondolatsort fogalmazta meg 3 srác  filmkockák segítségével. Ha van most 3x1 percetek, akkor ezt az alábbi kisfilmek megtekintésével töltsétek, majd indulhattok is vonat/repülő/hajójegyeket vásárolni, és a hátizsákot pakolni :)

MOVE from Rick Mereki on Vimeo.

LEARN from Rick Mereki on Vimeo.

EAT from Rick Mereki on Vimeo.

UPDATE!

amint megírtam ezt a bejegyzést, a 2 kedvenc blogom is utazással kapcsolatos posztot tett ki - great minds think alike :)

Olvassátok ezeket is soxeretettel:

Zen habits: the tao of travel


Tripocal MBA: How to pack to travel South East Asia

Personal finances during crisis time - azaz: mi tévő legyek most?

   Ahogy egyre több pénzügyi jellegű hír ér el minket a tv-ben, rádióban, interneten, egyre több barátom keres meg, hogy tanácsot kérjen, vagy csak megossza a gondolatait azzal kapcsolatban, hogy hova is fektesse most a pénzét. Azt gondolnánk, hogy ez a gond és ezek a gondolatok nagyban függenek a rendelkezésre álló összegektől, de az elmúlt 6 hónapban beszélgettem és adtam már tanácsot 300.000 és 60 millió forint közötti összegekről, és mindenki hasonló félelmekkel küzd: mi lesz, ha olyan eszközbe teszem a pénzem, ami hirtelen elértéktelenedik? És ebben a kockázatban benne van az is ha a másik fél (akár a bank) fizetőképtelenné válik, vagy maga a pénzem (az általam választott deviza) értéktelenedik el.

   Amit látni kell, hogy ez ma nem csak egyéni szinten probléma. Aki olvasta Soros Györgytől a Globális Kapitalizmus Válságát (amit 1998-ben írt az öreg!!!), az tudja, hogy ilyenkor a nagybefektetők (magánszemélyek, alapkezelők, egyéb befektetési szervezetek) is hasonló gondokkal küzdenek. Nekik ugyanis egyszerűen túl sok pénz áll a rendelkezésükre, és nagyon kevés olyan befektetés van, ami az ilyen erős gazdasági kilengések próbáját rövid távon kiállja. És szerintem ilyenkor ez a kulcs gondolat. 
   
   Aki ma rövidtávra (1-3 év) fektet be, az biztos, hogy nagyot kockáztat. Mert a legtöbb bluechip eszköz (ingatlan, arany, bluechip részvények, svájci frank, japán jen) valószínűleg őrülten túl van árazva. Azaz a blue-chip eszközök is lufikká váltak. Nem úgy, hogy valós érték nélkül ülnek egy nagyon nagy számot tartalmazó csekken (bár nyilván pl a közvetítőkkel árult floridai ingatlanok esetében ez az igazság – ott csak a legszerencsésebbek nem buktak eddig), hanem úgy, hogy mivel mindenki a menedéket keresi, ezért sokkal több pénz áramlik beléjük, mint amennyit valóban érnek. És innen már csak a kereslet kínálat törvényének engedelmeskedve drágulnak valódi, hosszú távú NPV értékük fölé.

 Ilyenkor (is) több stratégiát követhetünk, egyéni kockázattűrő képességünk, rövid vagy hosszú távú terveink szerint. Én azt mondom ilyenkor hosszú távra érdemes elsősorban befektetni, és ezt a döntést hosszabban, okosan mérlegelni a szokásosnál. Rövidtávra -különösen most- csak olyan pénzzel játsszunk, amelynek elvesztése nem fájhat, de legalábbis nem veszélyezteti hosszú távú terveinket és mindennapi cash-flownkat.

   Ha már hosszú táv, akkor pedig szerintem fenntartható termelésbe érdemes fektetni (és itt nem elsősorban és kizárólag ilyen típusú részvények tőzsdei vásárlását javaslom, hanem a direkt befektetést: ilyen típusú értékláncban szereplő cégeket, ingatlanokat, jogokat vagy akár saját vállalkozást)

• Szolvens országok (például Németország, Svájc, Ausztria, Skandinávia, Hollandia, Korea, Szingapúr, Ausztrália, stb) prudens cégei (technológia, élelmiszer, energia, egészségügy)
• Ha csak a biztonságra megyünk, akkor ezen országok államkötvényei (ezek azonban közel nulla hozamosak jellemzően, és egy hozamemelkedés névérték-eséssel járhat)
• Élelmiszeriparhoz kapcsolódó cégek (az értékláncban minél közelebb a termeléshez, előállításhoz, akár termőföld is)
• Energiaipar
• Egyedi know-how-val rendelkező, kínában rövid távon (5év) nem másolható brand értékkel rendelkező cégek
• Egészségügy
• Európa és USA: az öregedéssel összefüggő egyéb termékek és szolgáltatások
• Szabad készpénzünk egy jó részét viszont mindenképpen tartsuk a saját országunk devizájában több otthoni bankban szétosztva prémium bankbetétben, azonnali likviditást biztosító fedezetként.

Amit ilyenkor ne tegyünk:

• egyfajta eszközbe pakolni minden pénzt
• egy darab bankban tartani minden készpénzt 

Aki ennél is okosabb szeretne lenni, az olvasgasson Sorostól, Kiyosakitól vagy Nyilasitól ízlése szerint.