Harmincegy

i am sterdam

A múlt hetet kagylós munkaadóm jóvoltából Amszterdamban töltöttem... érdekes módon a nagyobb volumenű marketing rendezvények mindig ebben a városban kerülnek megrendezésre, bár minden résztvevő kínosan ügyel arra, hogy az Amszterdammal összefüggésben mindenki fejében élő sztereotípiákat messzire kerüljük. Se space-cake, se redlight...

Viszont mivel már százmilliomodszor jártam a városban, gondoltam írok pár sort, hogy akiket még nem vitt arra a jószerencse, megéhezzenek egy városnézésre.

Először is Hollandia kétségkívül a világ leglaposabb országa, s már ezért az egy dologért is érdemes lenne az életben legalább egyszer meglátogatni... A flatland annyira flat, hogy mikor a kétemeletes vonaton felső emeletén száguldunk Schipol reptérről Amszterdamba és körülnézünk, gyakorlatilag minden irányban ellátunk az országhatárig :)

Akit ez a tény magában nem dobna fel, és például szerette Svájcot, annak is van egy jóhírem: Hollandia rendezetség szempontjából Svájc a négyzeten. Mivel a hollandusoknak minden négyzetméter földet a tengertől kellett elhódítani keserves munkával, nem nagyon találunk parlagon, gazzal benőtt terülteket. Sőt, nemhogy minden földdarab, erdő és út geometriai pontossággal, és egy derékszögvonalzó segítségével tervezett, de szerintem még a búza is úgy áll az út melletti földeken, mintha mérnökök helyezték volna oda mindet.

Ez persze kevés a boldogsághoz. Ezért a hollandok kitalálták, hogyan vonzzák be azokat is, akiknek nem elég a lapos ország, vagy a vonalzóval tervezett földrajz. Egyszerűen szuper hangulatos városokat építettek. A belvárosokat -különösen Amszterdamot- át- meg átszelő csatornarendszerek, az ezeket keresztező aprócska hidak, és a gyönyörűen felújított régi belvárosi házak olyan egyveleget alkotnak, ahol szívesen sétálgat az ember órákon át. Ehhez hozzájön még, hogy a városokban gyakorlatilag nincsenek autók, mindenki gyalog vagy biciklivel jár - azt talán mindenki tudja, hogy ott nem 2, hanem 3 fajta sávból áll a közlekedés: vannak járdák, bicikliutak és autóutak. A bicikliutakat nem csak egy kis adag sárga festékel "építették", mint Budapesten, hanem rendes külön infrastruktúraként kezelik, saját kereszteződésekkel, lámparendszerrel és óriási parkolókkal. Ottjátamkor különösen hideg volt, de még a minusz 4-5 fok, és a hóesés sem tántoríta el a hollandokat attól, hogy biciklivel járjanak dolgozni, szórakozni, vásárolni.

Aki üzleti útra megy Hollandiában, annak két, különlegesen szuper hotelt is tudok ajánlani. Az első a CitizenM, ami egy elképesztően csúcs koncepció: a hotelben minden automatikus: a becsekkolás egy automata terminálon történik, ami kiadja a szobakártyánkat és kicsekoláskor a számlát is. A szoba pedig egy nagy érintőképernyős távirányítóval vezérelhető. Ezzel nem csak a hőmérsékletet, vagy a TV-t kontrollálhatjuk, de a függönyöket, vagy akár a zuhanyzóban lévő világítás színét (vörösre ha fázunk, vagy kékre ha melegünk lenne). A hotel aljában található lounge pedig tele van design bútorokkal és csudajó könyvekkel, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe egyedül a szobánkban tölteni az időt. Ja igen, az ágy pedig és 2,5mx2,5méteres négyzet. Óriási és szuperkényelmes.

Egy hagyományosabb szálloda az amszterdami Mövenpick. Igen Mövenpick: ez a svájci cég fagyit gyárt és szállodákat üzemeltet. Két elég hasonló üzletág :) A szálloda minden része aprólékos odafigyeléssel tervezett, a kaja pedig jobb, mint a Hiltonban. Sokkal. A reggeli is, amiben eddig nálam a Hilton messze vitt minden csúcsot.

Amszterdami utam alatt két fogadalmat tettem:

1, ide még vissza kell jönnöm rendes turistaként, jóidőben, és jónéhány napot eltölteni a belvárosi forgatagban sétálva

2, megerősödött bennem az elhatározás, hogy mindenképpen kell életemben legalább 1 hónapig egy lakóhajón laknom. Először Párizsban gondoltam erre, ahol a Szajnán, az Eiffel torony árnyékában állnak a festőművészek által lakott kocka alakú hajócskák. Majd hasonlókat láttam Londonban Kensingtonban, Oxfordban a Temzén, és most Amszterdamban is. Egyszerűen szuperjó lehet úgy a belvárosban ébredni, hogy ha kimész a teraszra a reggeli kávédat elszürcsölni, akkor kacsák uszkálnak előtted, és belelógathatod a lábad az előtted sodródó vízbe...

Mindenesetre pénteken még pont az óriási hóesés, és Ferihegy bezárása előtt hazaértünk a géppel, így este már egy palacsinta-partyn mulathattam az időt...

Most viszont zárom soraim, mert a nagy havazásnak köszönhetően a teraszomon kihelyezett madáretetőben megélénkült a forgalom, és várom az újabb madárvendégeket. Ma már láttam vörösbegyet, széncinegét, nagy fakopácsot, feketerigót és egy bátor csuszkát is. A legjobban persze a széncinegéket szeretem, mert velük kapcsolatban elmondható a következő mondat:

"Csodaszép széncinegék vannak a teraszomon, és szeretem őket nézegetni.", ami angolra fordítva így hangzik: "There are beautiful great tits on my terrace, and I love just staring at them"

a képen láthtó egy Széncinege - Great Tit angolul :))

Depeche Mode - Budapest 10.01.11

Tavaly ilyenkor még huszonévesen éppen Phi-phi szigetén múlattam a napot, készülve a Koh Phangani Full Moon partyra, mely aztán az év egyik legjobban sikerült bulija lett számomra. (A Top5 többi szereplője: Moby a Balaton Soundon, Depeche Mode a Puskás stadionban, the Killers Krakkóban. Ez persze inkább Top4 , ahogy most számolom...

Az elmúlt 365 napban sokmindent történt, és sok-sok fontos dolog megváltozott az életemben, és ebből mégcsak nem is az a legfontosabb, hogy életkoromat most már 3-assal kell kezdeni leírni...

Mindenesetre, mikor hallottam, hogy Dave Gahan (akiről a vasárnapi házibulimon egy fogadás következményeként kiderült, hogy közel 180 centi magas, forrás: http://www.celebheights.com/) szóval hogy Dave és bandája újból Budapestre jönnek, egyértelmű volt, hogy ezen a koncerten is ott a helyem. Jegyet csak szilveszter előtt 2 nappal vettem, s akkor is "below facevalue" azaz eredeti ár alatt, ami mutatja, hogy vannak még becsületes jegynepperek budapesten :)

A 8kor kezdődő koncertre fél8ra értem oda, de ekkor már tolongtak a szigorúan fekete ruhába öltözött rajongók a Sportaréna előtt, alatt és mellett...

A varázslat végül fél 9kor kezdődőtt, és Dave bácsi 48 éves korát meghazudtolva nettó kettő és fél órát énekelt és énekeltetett, táncolt és táncoltatott, óriási energiát sugározva. Annyira vitte magával a koncertet, hogy a 12.500 fős befogadóképességű arénában nem láttam ülő embereket. Még az oldalsó széksorokban helyet foglalók is rögtön az első számnál (In chains) felálltak, és a koncertet záró Pesonal Jesus befejező üteméig le sem ültek. Én természetesen a küzdőtéren táncoltam végig az egészet.

Nem kérdés, a Depeche Mode továbbra is a világ egyik legjobb bandája.

50 Eurót az ő koncertjegyükre költeni, 2010 Január legjobb befektetési lehetősége volt.

That's all there is.

Nothing more than you can touch now,

that's all there is...

Away we go (2009) - Továbbállók

Sam Mendes első filmje amit láttam, az Amerikai szépség bevallom elsőre nem fogott meg. Nem értettem, miért is tetszik annyi embernek annyira. Kelett néhány megtekintés, mire rájöttem, miért is zseniális, miért ad sokkal többet, mint a mai amerikai filmipar legtöbb produktuma.

Pont ezért egy kicsit félve ültem be tegnap a művész moziba, hogy megnézzem legújabb filmjét, melynek "Away we go" eredeti címét "Továbbállók"-nak fordította a magyar forgalmazó. Félelmem azonban szerencsére hamar szertefoszlott, és hamarosan rájöttem: az idei év egyik legjobb, legzseniálisabb filmjére sodort az élet karácsony után 3 nappal...

A filmet talán "road movie"-ként kategorizánák azok, akik mindenről tudni szeretnék melyik dobozban is van a helye. A történet pedig röviden annyi, hogy egy meg nem házasodott amerikai pár (Burt és Verona), ahol kiderül, hogy a lány terhes, keresik azt a helyet (földrajzilag és spirituálisan), ahol és ahogy a majdani családjukat elképzelni szeretnék. Ehhez végigjárják amerikát s közben meglátogatják szétszóródott rokonaikat és barátaikat, miközben azt lesik, melyiküktől mit tudnak megtanulni a családi boldogságról.

Eközben világos lesz számukra, hogy százféle életstratégia van, de számukra mindegyik idegen. Akik első látásra boldognak tűnnek, boldogtalanok, akik szabadnak tűnnek, őrültek, akik pedig őszintének, még magukhoz sem őszinték. A filmnek ez az egyik zseniális pontja: a pár nem érti és nem értheti, hogy miért alapozzák bármi másra az emberek a párkapcsolatukat mint szeretetre/szerelemre. Hisz őnekik csak az van, és mégis sokkal boldogabbak, mint a többiek.

A két másik őrültjó részlet:
1, Burt és Verona nem Barbie és Ken szépségű, tökéletesen viselkedő pár. Úgy néznek ki, mint akik akár a szomszédban is lakhatnának, és számtalan valódi emberi tulajdonsággal bírnak. Burt sokszor egy szerencsétlen flótás, Verona pedig nemritkán hisztis.
2, a párbeszédek hibátlanok. Egytől egyig zseniálisak. Angolul különösen, de a magyar felirat is messze jobb az átlagnál.

Medes végtelen könnyedséggel és játékossággal beszél olyan témákról mint a szeretet és szerelem, a felnőtté válás, a családalapítás, a felelősség és az őszinteség. Eközben persze a tőle elvárható éles cinizmussal mutatja beamerikát, az embereket s a családokat. Mindemellett a film valóban végtelenül humoros, így akit a fenti témák nem hoztak tűzbe, még mindig megtekintheti egy jó vígjátéknak...

A mű összességében hibátlan, csillagos ötös. Ezért érdemes filmet forgatni. Kötelezően ajánlott.

Apple Hungary -> Epöl Hungari

Másfél évvel ezelőtt indították el Plasztik Józsiék az Apple Inc. üzletpolitikájának hadat üzenve a We Want Apple Hungary honlapot. (Ide kattintva megnézheted a kampány indítóbejegyzését) Ebben alapvetően 4 követelés támasztottak a cég vezetése felé:

1. Launch iTunes Store

2. Localize Mac OS X
3. Resolve out of stock problems
4. Standardize the Hungarian Apple homepage

Hatalmas online figyelem kísérte a kezdeményezést, az első 3 napban a Google Analytics szerint 38 szor kattintottak a lapjukra, csak a cupertinoi cégközpontból... Nagyon sok magyar blog és néhány egyéb médium is beszámolt a kezdeményezésről...

S mindez hiába...

Hiszen elég lett volna ha a srácok egyszerűen felmennek a világtérképre és beütik:

"Epöl, Hungary" s azon nyomban jött volna a találat:

Az igazat megvalva én is csak tegnap tudtam meg, hogy Epöl létezik Magyarországon. Pedig annyira nem is újdonság, hisz a krónikák már 1225-ben említik, s még ma is 610 honfitársunk éli ott vidáman életét...

Mindenestre egyben biztos vagyok: ha nem kagyló, hanem alma lenne a névjegykártyámon, nem gondolkoznék sokat, hová is szervezzem a következő sajtókonferenciát... :)

Egyébként Epöl, pontosan olyan, mint minden más magyar vidéki település: van benne Kossuth Lajos utca, Arany János utca és Petőfi tér (mondjuk sokkal több utca nincs is :), a honlapjuk könnyfakasztóan zseniális, az iskolát pedig Széchenyi után nevezték el.

Ha már erre jártok nézzétek meg Józsiék gerillamarketing-galériáját is, ahol valóban eszelős ötletek sorakoznak egymás hegyén-hátán

Éljen Epöl Hungari! - An Apple a day, keeps the doctor away! :)

Southpark, Budapest

Ahogy ma sétáltam a Ferenciek terétől a Vörösmarty térre, örömmel láttam, hogy karácsony közeledtével újra megtámadták sztálinvárost a perui pánsípos bandák... a párszáz méteres úton konkrétan 3 zenekar fújta pánsípját, és rázta kagylócsörgőjét az egyenszintis alapra.
Southpark rajongóként persze óhatatlanul nevetni kezd az ember, hisz eszébe jut az amúgy elég gyenge 12. évad erős 10. része, ahol Cartman-ék könnyű pénztől hajtva alapítanak egy perui pánsípos bandát, pont mielőtt az Egyesült Államok kormánya karanténba zárná, és deportálná az összes ilyen zenekart...
A Southparkban pont az a brutális, hogy képedve tolva a mindennapjaid elképesztő gagyiját, és elgondolkodtat azon: vajon miért kell ennek így lennie. Tényleg, vajon miért van minden karácsonykor minden budapesti sétálóutca tele a parui pánsípos bandákkal? Szinte már úgy érzi az ember, Jézus meg sem születet volna, ha nem hallja e csodálatos dallamokat. Ma konkrétan több ilyen banda van a belvárosban, mint sztriptízbár/masszázsszalon/kupleráj-ba invitáló "HelloMiszterSzupermen", ami kelet európai fővárosként már a szégyen határát nyaldossa. Hisz a magyar lányok azért még mindig szebbek, mint a pánsíp dallamai...

Mennyi lehet egy peru-ferihegy repjegy? :)

na de hogy a SoutPark rajongók is örüljenek, íme a 13. évad egyik eddigi gyöngyszeme: Kanye West és a Gay Fish.



Do you like Fishsticks?
:)

4bro bisztró - zisziz da nu shi:t

Mivel a KeresőRezső-n (copyright by Mikőöly) érkező blogolvasók felét a "4bro" szócska repíti ide, gondolom nekik hasznos információval szolgál, ha legalább egy szóban leírom, milyen is A HELY.

ATOM

4Bro Bistro --- Come as You are! from 4bro on Vimeo.

Ennyi,
jocc

come as you are!

de aztán tényleg gyertek...

copy of a copy of a copy....

Ahogy a Fight Clubban Joe mondja: "with insomnia nothing is real. Everything is far away. Everything is a copy of a copy of a copy..."
Ami az igazán vicces, hogy a való világunkban is minden ugyanígy van. Lehet, hogy mind álmatlanok vagyunk?
Alig van eredeti ötlet, de mindannyian betegesen félünk ugyanolyannak lenni, ugyanazt csinálni, még akkor is, ha sikeres az, amit másolnánk. Ha végigmész egy trendi helyen, legyen az egy menő club, vagy egy multi marketingosztálya, mindenki retteg attól, hogy ugyanolyan legyen, mint valaki más. Hogy ugyanazt csinálja, mint valaki más. Merthogy az nem lehet sikeres, hisz nincs "Unique Success Factor"-a, amit "hard to copy". Pedig egy zöldséges barátom, aki bizonyára sikeres, hisz mercivel jár (és nem "zőccséges" mercivel,) azt mesélte, hogy pont ettől sikeres. Hogy mindenki azt gondolja, valami más a sikeres. Ezért senki nem gondolkodik azon, hogy egy szimpla zöldséges sikeres lehet, és abból jól meg lehet élni. Ő meg egymás után nyitja a jó helyeken lévő üzleteket, és mindegyikből kihúz havi fél millert.
S a végén a marketingesek is -akik, mint említettem valóban rettegnek az ugyanolyantól- végül elkészítk a maguk copy-ját valamiről, amiről remélik, hogy nem ismerik fel. Bizonyára mindenki látta már -ha máshol nem- a youtube-on a karikás ostoros soproni reklámnak ihletet adó Canadian sörreklámot, így azzal nem is fárasztanám olvasóimat.
Jöjjön inkább valami, ami férfiszemnek biztos szebb lesz, először francia majd amerikai végül ukrán feldolgozásban...









What would Tyler Durden do? :)

Pay yourself first

Kiyosaki könyveiben olvastam először azt a javaslatot, hogy ha gazdag akarsz lenni, összesen egy szabályt kell betartani: pay yourself first. Ez a mondat amennyire egyszerűen hangzik, annyira érthetetlen volt sokáig számomra, s csak a múlt héten egy beszélgetés során sikerült megértenem...

Történt, hogy magyarország leghíresebb pénügyi tanácsadójának, Dr Tóth Andrásnak (vagy ahogy sokan ismerik: tothandras.hu-nak) készülőben lévő könyve elkerült hozzám, s ha már megkaptam, elolvastam, s írtam neki egy-két megjegyzést emailben róla. Hamarosan visszaírt, találkoztunk, és beszélgettünk egy jót. Ha teljesen őszinte akarok lenni, a pénzügyi tanácsadókat nem tartom annyira szupersztároknak, mert nagyrészt mások pénzével játszanak, nagyobb kockázat nélkül. Igazán hiteles tanácsadót egyet ismerek, Nyilasi-t a tőzsdefórumról (nyilasi.tozsdeforum.hu), aki a saját pénzével játszik, és mellesleg lépésről lépésre leírja a blogjában, hogy mit csinál, s aki szeretné, egy az egyben követheti. S ha így tett, az elmúlt 5 év során végig nagyon-nagyot kaszált. Innentől ez a Nyilasi srác nekem hiteles.

Na mindegy vissza a tothandras-os beszélgetésre. Szóval a legtöbb tancsadó azt mondja, ha gazdag akarsz lenni, költs kevesebbet, mint amennyit keresel. Ez persze egy jó tanács, csak rájöttem, hogy betarthatatlan, úgyanis ez nem ok, hanem okozat. S így nem tudjuk közvetlenül befolyásolni, hanem csak közvetetten. Mondok 2 példát: biztos mindenki ismeri az érzést, hogy visszagondol 3-5 évvel ezelőtti fizetésére, és konkrétan nem érti, annyi pénzből hogy tudott megélni és félre is tenni, hiszen a mostani, magasabb fizetéséből gyakorlatilag ugyanúgy él... a másik élesebb példa, hogy miért nincs a nemdohányzó nyugdíjasoknak 30 Milliójuk 60 évesen. Ugyanis aki dohányzik, az mondjuk napi 500 forintot elkölt egy doboz cigire. Aki nem dohányzik, az ezt pont megspórolja. Ha ezt mindig betenné a bankba évi 6%-os hozamra, akkor 40 év dohányzás helyett pontosan 29 872 361 Ft-ja lenne. De ugye nincs.

A fentiek oka pedig, hogy közép távon az ember pontosan annyit költ, mint amennyit keres. Egyszerűen a gondolkodásunk ilyen. Ha netán van valami megspórolt pénzünk, körbenézünk, látjuk, hogy a szomszéd megint új kocsit vett (kezdőbefizetés nélkül, 120 hónapra), és azt gondoljuk, ha ő is így tesz, hát mi sem maradhatunk le, és már rohanunk is az autószalonba. (érdekes megfigyelésem, hogy Angliában és Amerikában az emberek kocsijának értéke 6-12 havi lakbérükkel egyenlő, ami ugye 2,5%-5%-a a lakásuk értékének. Számoljunk gyorsan utána, mi hogy állunk, vicces eredmény fog kijönni :)

Ha viszont közép távon annyit költünk, mint amennyit keresünk, arra kell törekednünk, hogy azokat a befektetéseket, amik biztosítják hosszútávú anyagi jólétünket semmiképp se mulasszuk el. Azaz mikor megkapjuk fizetésünket/megbízási díjainkat, mielőtt bevetjük magunkat a teszkóba/fashion street-re (kinek kinek ízlés szerint), szóval ezelőtt fizessük ki a jövőbeli saját magunkat, azaz a kapott pénzünk 5-10%-át egyből fektessük be olyan helyre, ahonnan nem tudjuk elővenni karácsonykor... Ez az 5-10% egyáltalán nem fog hiányozni, hosszútávon viszont hihetetlen sok pénzt fialhat. (lásd 30 Misi a doboz cigikből 40 év alatt 6%-on - és persze ismerem a pénz jelenértékének jelentését, de azt is tudom, hogy simán találunk hosszútávú infláció feletti befektetéseket)

Szóval, azt mondom, ha gazdagok akarunk lenni, ne arra törekedjünk, hogy kevesebbet költsünk, mint amennyit keresünk, mert az sajna lehetetlen. Inkább fizessük ki magunkat elsőször, minden egyes alkalommal. Kiyosaki szavaival: Pay yourself first!

És persze a nagy befektetési láz közepén se feledjük: Money is just paper anyway :), és ne vegyük túl komolyan, pláne ne reméljük, hogy cseppnyivel is boldogabbak leszünk, ha több pénzük lenne, mert ez nem igaz.

A Depeche Mode Precious (értékes) c. száma sem a pénzről szól... de gyönyörű...

Halloween: Hogyan készítsünk töklámpást?

Mikööly szuper-sikeres bejegyzése mintájára (Hogyan javítsuk meg szörfdeszkánkat?), következzen az év második valódi ismeretátadó blogbejegyzése:

Hogyan készítsünk Halloween tököt?
Az apropó pedig természetesen a hétvégi Halloween party, úgyhogy nem kell izgulni, az is ki fog derülni, hogyan buliztunk.


Tehát először: Da toolz, azaz a szükséges eszközök: egy tök, ami legyen magas, hibátlan héjú, szép narancssárga, és megálljon a talpán. Kell még egy vödör, egy recés nagykés, és egy sima kiskés, egy kanál, egy vízzel lemosható filctoll és egy gyertya.


Első lépés: a tökre a filctollal felrajzolunk 2 szemet (háromszög alakúakat), meg egy szájat.

A képen jóbarátom Szőllő esik neki tökének, úgyanis mire az első vendégek megérkeztek a házibuliba az én töklámpásom már a teraszon világított, s készítését nem örökítettem meg...

Miután megvan, mi szem-szájnak ingere, a következő lépés megskalpolni a tököt. A szemek felső vonala és a tökszára között félúton vágjunk egy kört, a kést pontosan sugárirányba tartva. Így biztosíthatjuk ugyanis, hogy szép szegélye lesz belül a skalpnak, ami meggátolja, hogy később beleessen a kivájt tökbe.

Skalpolás után következik a tök beljesének kivájása a kanállal. Itt törekedjünk arra, hogy minél egyenleteseben, és minél több húst vájjunk ki. Minél vékonyabb a héj, annál jobban dereng majd keresztül a gyertya fénye. Itt jön a vödör szerepe: ami a tökből kijön, beleugorhat a vödörbe.

A következő lépés a recés késsel a szemek és a száj kivágása. Mivel a késsel nehéz kanyarodni vágás közben, egyszerűsödik dolgunk, ha egyenesekkel határoltuk a Pumpkin King szemeit és száját...

Hoppá, készen is vagyunk. Első Halloween tökre Szőllő 27 perces körideje közepesnek mondható, kis tapasztalattal a folyamat 5-8 percre szorítható. Ő azt állítja azért volt ilyen lassú, mert folyamatosan beleszóltunk munkájába.... mi azt, hogy azért, mert közben elfogyott egy üveg Bacardi Gold :))

Tény, hogy gyönyörűek lettek

A nagy munka után szerencsére megérkeztek a lányok is a házibuliba, így a megvett kaja alapanyag is varázslatos módon elkészült, és végre megvacsorázhattunk... :)

Fél egy környékén pedig, mikor az új Carbonfools albumot már harmadszor tettem be a CD játékosba, elhatároztuk, hogy elindulunk partyzni. A lányok hallottak egy partyról a Toldi moziban, ahol néhány dokumentum filmet játszottak le, majd ezekről folyt beszélgetés, és állítolag még tánc is kinézett, bár elmondásuk szerint a hely jellemzően tele volt fiúval.

Én ennek ellenében egy megnyitó partyt tudtam felajánlani Buda legújabban helyén, a 4bro bisztróban, amiről tudtam, hogy a szervezősrácoknak köszönhetően szupersztár Dj-k lesznek, valamint jó eséllyel feltűnik elképesztő mennyiségű modellszépségű lány. Látszik tehát, hogy nagyon nehéz volt eldönteni, hova is menjünk. Ivánkó szinte már a pénzfeldobást javasolta, de végül valahogy mégiscsak lebeszéltük magunkat a dokumentumfilmekről...

Helyesen tettük. Taxiba vágtuk magunkat és 15 perc múlva már az évszázad partyján voltunk. Az immár 2 napja megnyílt 4bro bisztrónak mindössze egyetlen baja van: nem nekem jutott az eszembe megcsinálni. Ugyanis hibátlan. A környezet, a zene, az emberek. 4Bro is the new shit!

S ezenfelül pénteken is egy elképesztően jó szülinapi buliban voltam. Mi történt Mindenszentek hétvégéjén? A világ minden szentje Budapesten bulizott? A mikor a pénteki bulin a hibátlan mai zenék közé betettek egy Billy Idol számot rájöttem, hogy Billy a legkeményebb fickó az egész világon. Ő Axl Rose eggyel korbbi kiadása, viszont még ma is élvezhető koncerteket ad. Axl Rose után pedig nyilván nem születtet már valódi keménylegény rockzenész. Aki nem hiszi járjon utána...

A visszajelzés napja - The Global Feedback Day : 11.11

Ma este, amikor a google analytics beállításokat végeztem a vadiúj zsombi.com blogomon, arra gondoltam, hogy kiváncsiságból megnézem korábbi blogjaim (elsősorban persze az Ázsiai Kalandorok) hogyan muzsikálnak. Meglepve tapasztaltam, hogy októberben több, mint 40 látogatója volt e korábbi alkotásomnak, pedig ahhoz a bloghoz új tartalom február óta nem készült.
Azóta belinkelték a blogot az lap.hu ázsia rovatába, számtalan más utazóblogba, és októberben több helyről nézegették külföldről is. Azt mondjuk sejtem, ki nézhette Ausztráliából... , de hogy Celebesről ki tévedt oda? Hol van egyáltalán Celebes?

Mindenestre szuperjól esett, hogy e korábbi írásom az ázsiai utazók (vagy gondolatban utazók) ilyen nagy számát érdekli még mindig.

Tovább dagadt mellkasom, mikor este, mikor egy jóbarátommal vacsoráztam a Vapianoban, s ott összefutottam egy volt munkatársammal, akit, amióta kilépett a cégtől, már messze sodort az élet. Neki az volt az első szava 5 év után, hogy : Zsombi olvastuk az ázsiai blogodat, szuperjó, neked írnod kell! Kiderült, hogy egy közös ismerősünktől hallott a blogról, és feleségével végigböngészték a számtalan bejegyzést...

Egyszóval pozitív visszajelzést kapni jó. Jó dolgokat indít el az emberben, új energiákat szabadít fel.

Múlt vasárnap viszont két másik jó barátommal érdekes játékot játszottunk. Vicces módon tudtam, hogy bár ők egymásnak sok-sok éve nagyon jó barátai, -s én csak néhány éve ismerem őket-, vannak olyan dolgok, amit nem mondanak el egymásnak. Ezt onnan tudom, hogy ilyenkor gyakran engem találtak meg mondanivalójukkal, pl: Nem igaz, hogy milyen figyelmetlen az X! vagy Y ennyi év után már igazán tudhatná, hogy...

Valamiért azonban -nyilván, mert tartottak tőle, hogy esetleges negatív visszajelzésük egymás felé megronthatja barátságukat- ezeket a dolgokat megtartották maguknak. Így hirtelen ötletől vezérelve azt kértem tőlük, hogy a következő 10 percben adjanak nekem visszajelzés 3 negatív tulajdonságomról. Ígértem, hogy ezért nem haragszom meg rájuk, de nagyon-nagyon szeretnék változtatni az idén néhány dolgomon, s ebben nagyon sokat segítene az ő visszajelzésük. Nem tartott sokáig, míg összeszedtek 3 dolgot, és az elején nehezebben, de a végén már egész jól ki merték mondani, amiben szerintük nekem változnom kellene. S elérkezett amire vártam: az egyikük azt mondta, "lehet, hogy te Zsombi ilyen vagy, de az az igazság, hogy te X néha sokkal ilyenebb..." és elindult közöttük is a beszélgetés. Szuperizgalmas percek voltak, de a végén persze az egész nagyon pozitívan zárult, és utólag egyikük meg is köszönte nekem, hogy ezzel a játékkal végre elmondhatta a másiknak, ami a szívét nyomja.

Negatív visszajelzést nagyon nehéz adni. Főleg mert nagyon sokan nem tudják befogadni sem, és aki adja attól tart, személyes sértésnek veszik szavait. Ugyanakkor ilyen visszajelzések nélkül nem vagyunk képesek fejlődni! Tehát aki jó szándékkal negatív visszajelzés ad nekünk, a lehető legjobbat cselekszi velünk, és biztos, hogy valóban fontosak vagyunk számára...

A fentiek miatt találtam ki a "Visszajelzés napját". Ezen a napon az a feladatunk, hogy egy szerettünknek adjunk egy visszajelzést egy olyan tulajdonságáról, amit nehezen viselünk, vagy amin szerintünk változtatnia kellene. Figyelem, számunkra közömbös kollégáknak nem ér! Kizárólag szerelmünk, jó barátaink, testvéreink, szüleink vagy gyermekeink közül választhatunk egy (vagy több) olyan személyt, akinek ezen a napon segítünk hogy jövő ilyenkorra jobb ember legyen. A visszajelzés legyen nagyon világos, lényegre törő, nem személyeskedő, nem kioktató jellegű. Az első alkalom néhányaknak biztos nem megy majd egyszerűen, akár a visszajelzést adó, akár a befogadó részen ülnek. De őszintén hiszem, hogy a világ másnap egy jobb hely lesz, mint előtte.

Mivel mindig rossz voltam töriből, s különösen az évszámok és dátumok megjegyzése okozott gondot, a visszajelés napját November 11.-ére, azaz 11.11.-ére tűzöm ki... ezt azért még én is meg tudom jegyezni (csakúgy, mint annak idején az Aranybullát: 1222 :)

Szóval hajrá, mindenki készüljön, és értesítsétek barátaitokat is, akár szóban, akár ezt a linket továbbküldve, akár a saját blogjaitokban említve a kezdeményezést.

Adjatok visszajelzést, hogy mások jobbá válhassanak, hisz gyermekeinkre csak így hagyhatunk egy valóban őszintébb, jobb világot.

Visszaszámlálás indul!

ja: és persze én is várom a visszajelzéseket az ötletről, meg hogy hogyan sikerült a tett...

Soros lectures

az utolsó előtti pillanatban sikerült megtudnom, hogyan is juthatok be Soros György ma esti budapesti előadására (egy hétig Bp-en van Dzsordzsi, és minden nap lenyom egy előadást az MTA-n)

Hallottam már korábban online interjúit, és olvastam is egy-két könyvét: összességében hatalmas koponyának tartom.

Ezt a mai előadáson is megerősítette sztorijaival. elmesélte pl, hogy mikor 50 éves lett, arra gondolt, hogy most már sokkal több pénze van, mint akár ő, akár családja valaha elkölthet, így lassan abba kéne hagyni a munkát, és valami olyat csinálni ami jó az emberiségnek. Igen ám, de ki mondja meg, hogy mit kell csinálnod a pénzeddel, hogy az valóban az emberiség jólétét a legideálisabban szolgálja? Kórházakat építeni? Egyetemeket? Élelmiszert vinni Afrikába? Gyógyszereket Indiába? Erre a problémára egyszerűen nem készít fel az iskola... Így kénytelen volt ő kitalálni. S mivel már akkoriban is hitt az Open Society elméletében, elsősorban az oktatásra koncentrált...

s ha csak 2 gondolatot jegyzünk meg a mai nap:

1, minden ember tudása alapján szeretne dönteni. De sosem lehet teljes objektív tudásunk a döntéseinket befolyásoló tények teljes összességére. Így egy idő után minden további tény csak távolabb visz a döntésünktől. Meg kell tanulnunk tehát elsősorban érzelmek alapján, ösztönből dönteni, miután egy jó adag tényt ismerünk...

2, a demokrácia csak akkor feljettebb, mint egy jól működő diktatúra, ha a demokrácia szereplői öszintén törekszenek a tényszerű kommunikációra, és folyton újabb igaz tények megismerését tűzik zászlójukra. Enélkül egy hazugságra építet pszeudo-választást ad a demokrácia, csalódott stakeholderekkel, míg a diktatúrában legalább nagyon tiszta, hogy ki mit vár, és ki mit kap. Óriási gondolat, és persze szomorú is, ha kicsit nyitottabb szemmel nézünk körbe...

a reflexiós- elmélete pedig önmagában zseniális.

Nem kérdés, az öreg egy zseni
Hálás vagyok, hogy találkozhattam vele

hit the ground running

2009.10.27 : ZsombiCom is hitting the ground running

Pár nappal ezelőtt lejárt a Zsombi.com domain regisztrációja, s akkori tulajdonosa úgy gondolta nem hosszabítja ezt meg magának (vagy épp elfelejtkezett róla), s amint ezt észrevettem, azonnal rárepültem, kicsengettem érte a kemény 10 dollárt (ami amúgyis napról napra kevesebbet ér :), és gyorsan rádobtam egy blogmotort (vagy mai pesties szlenggel élve: rápattintottam, ráhegesztettem), s így, ha legközelebb nekivágok a nagyvilágnak, barátaimnak biztos nem kell megjegyezni, és minden alkalommal hibátlanul begépelnie az azsiaikalandorok.blogspot.com 29 karaketrjéből álló nevét, hanem csak ennyit kell megjegyezniük: zsombi. Ez perdig remélem könnyebben fog menni :)
Itt kell megjegyeznem, hogy Mikőöly barátom amasfelevesnyar.blogspot.com címen elérhető blogja a 28 karakteres neve ellenére is nagyon pörög, és jó szívvel ajánlom.

Szóval Zsombi.com has hit the ground running.

A "hit the ground running" kifejezést egyébként B Laci barátomtól tanultam, amikor átolvasta egy álláspályázatom, s azt mondta, "jó, csak túl száraz, ezt még tedd bele". Beletettem, az állást megkaptam, nyilván a kifejezésnek nagy szerepe volt benne, úgyhogy azóta aktívan használom. A "hit the ground running" jelentése: belecsapni a lecsóba, valaminek a közepébe vágva nagy energiákkal menni előre. Angliában (és különösen az USA-ban) tényleg előszeretettel használják, ez nem egy tankönyv kifejezés.

Ha már running és angol kifejezések, akkor ide kívánkozik a "Fuck me running", amit Plastik Józsitól tanultam, s bár szerepel benne az "F" betűs szó, nem számít sértő vagy durva kifejezésnek. (Állásinterjún ennek ellenére inkább az előbb tanult "hit the ground running"-ot javaslom használni :). Ennek jelentése: az "Azta" és a "nem hiszed el" magyar töltelék-kifejezések között helyezkedik el, és hitetlenséget, meglepettséget árul el. Példamondat:
"Fuck me running, he won the lottery"

Mára vége az angol nyelvleckének