copy of a copy of a copy....

Ahogy a Fight Clubban Joe mondja: "with insomnia nothing is real. Everything is far away. Everything is a copy of a copy of a copy..."
Ami az igazán vicces, hogy a való világunkban is minden ugyanígy van. Lehet, hogy mind álmatlanok vagyunk?
Alig van eredeti ötlet, de mindannyian betegesen félünk ugyanolyannak lenni, ugyanazt csinálni, még akkor is, ha sikeres az, amit másolnánk. Ha végigmész egy trendi helyen, legyen az egy menő club, vagy egy multi marketingosztálya, mindenki retteg attól, hogy ugyanolyan legyen, mint valaki más. Hogy ugyanazt csinálja, mint valaki más. Merthogy az nem lehet sikeres, hisz nincs "Unique Success Factor"-a, amit "hard to copy". Pedig egy zöldséges barátom, aki bizonyára sikeres, hisz mercivel jár (és nem "zőccséges" mercivel,) azt mesélte, hogy pont ettől sikeres. Hogy mindenki azt gondolja, valami más a sikeres. Ezért senki nem gondolkodik azon, hogy egy szimpla zöldséges sikeres lehet, és abból jól meg lehet élni. Ő meg egymás után nyitja a jó helyeken lévő üzleteket, és mindegyikből kihúz havi fél millert.
S a végén a marketingesek is -akik, mint említettem valóban rettegnek az ugyanolyantól- végül elkészítk a maguk copy-ját valamiről, amiről remélik, hogy nem ismerik fel. Bizonyára mindenki látta már -ha máshol nem- a youtube-on a karikás ostoros soproni reklámnak ihletet adó Canadian sörreklámot, így azzal nem is fárasztanám olvasóimat.
Jöjjön inkább valami, ami férfiszemnek biztos szebb lesz, először francia majd amerikai végül ukrán feldolgozásban...









What would Tyler Durden do? :)