Pay yourself first

Kiyosaki könyveiben olvastam először azt a javaslatot, hogy ha gazdag akarsz lenni, összesen egy szabályt kell betartani: pay yourself first. Ez a mondat amennyire egyszerűen hangzik, annyira érthetetlen volt sokáig számomra, s csak a múlt héten egy beszélgetés során sikerült megértenem...

Történt, hogy magyarország leghíresebb pénügyi tanácsadójának, Dr Tóth Andrásnak (vagy ahogy sokan ismerik: tothandras.hu-nak) készülőben lévő könyve elkerült hozzám, s ha már megkaptam, elolvastam, s írtam neki egy-két megjegyzést emailben róla. Hamarosan visszaírt, találkoztunk, és beszélgettünk egy jót. Ha teljesen őszinte akarok lenni, a pénzügyi tanácsadókat nem tartom annyira szupersztároknak, mert nagyrészt mások pénzével játszanak, nagyobb kockázat nélkül. Igazán hiteles tanácsadót egyet ismerek, Nyilasi-t a tőzsdefórumról (nyilasi.tozsdeforum.hu), aki a saját pénzével játszik, és mellesleg lépésről lépésre leírja a blogjában, hogy mit csinál, s aki szeretné, egy az egyben követheti. S ha így tett, az elmúlt 5 év során végig nagyon-nagyot kaszált. Innentől ez a Nyilasi srác nekem hiteles.

Na mindegy vissza a tothandras-os beszélgetésre. Szóval a legtöbb tancsadó azt mondja, ha gazdag akarsz lenni, költs kevesebbet, mint amennyit keresel. Ez persze egy jó tanács, csak rájöttem, hogy betarthatatlan, úgyanis ez nem ok, hanem okozat. S így nem tudjuk közvetlenül befolyásolni, hanem csak közvetetten. Mondok 2 példát: biztos mindenki ismeri az érzést, hogy visszagondol 3-5 évvel ezelőtti fizetésére, és konkrétan nem érti, annyi pénzből hogy tudott megélni és félre is tenni, hiszen a mostani, magasabb fizetéséből gyakorlatilag ugyanúgy él... a másik élesebb példa, hogy miért nincs a nemdohányzó nyugdíjasoknak 30 Milliójuk 60 évesen. Ugyanis aki dohányzik, az mondjuk napi 500 forintot elkölt egy doboz cigire. Aki nem dohányzik, az ezt pont megspórolja. Ha ezt mindig betenné a bankba évi 6%-os hozamra, akkor 40 év dohányzás helyett pontosan 29 872 361 Ft-ja lenne. De ugye nincs.

A fentiek oka pedig, hogy közép távon az ember pontosan annyit költ, mint amennyit keres. Egyszerűen a gondolkodásunk ilyen. Ha netán van valami megspórolt pénzünk, körbenézünk, látjuk, hogy a szomszéd megint új kocsit vett (kezdőbefizetés nélkül, 120 hónapra), és azt gondoljuk, ha ő is így tesz, hát mi sem maradhatunk le, és már rohanunk is az autószalonba. (érdekes megfigyelésem, hogy Angliában és Amerikában az emberek kocsijának értéke 6-12 havi lakbérükkel egyenlő, ami ugye 2,5%-5%-a a lakásuk értékének. Számoljunk gyorsan utána, mi hogy állunk, vicces eredmény fog kijönni :)

Ha viszont közép távon annyit költünk, mint amennyit keresünk, arra kell törekednünk, hogy azokat a befektetéseket, amik biztosítják hosszútávú anyagi jólétünket semmiképp se mulasszuk el. Azaz mikor megkapjuk fizetésünket/megbízási díjainkat, mielőtt bevetjük magunkat a teszkóba/fashion street-re (kinek kinek ízlés szerint), szóval ezelőtt fizessük ki a jövőbeli saját magunkat, azaz a kapott pénzünk 5-10%-át egyből fektessük be olyan helyre, ahonnan nem tudjuk elővenni karácsonykor... Ez az 5-10% egyáltalán nem fog hiányozni, hosszútávon viszont hihetetlen sok pénzt fialhat. (lásd 30 Misi a doboz cigikből 40 év alatt 6%-on - és persze ismerem a pénz jelenértékének jelentését, de azt is tudom, hogy simán találunk hosszútávú infláció feletti befektetéseket)

Szóval, azt mondom, ha gazdagok akarunk lenni, ne arra törekedjünk, hogy kevesebbet költsünk, mint amennyit keresünk, mert az sajna lehetetlen. Inkább fizessük ki magunkat elsőször, minden egyes alkalommal. Kiyosaki szavaival: Pay yourself first!

És persze a nagy befektetési láz közepén se feledjük: Money is just paper anyway :), és ne vegyük túl komolyan, pláne ne reméljük, hogy cseppnyivel is boldogabbak leszünk, ha több pénzük lenne, mert ez nem igaz.

A Depeche Mode Precious (értékes) c. száma sem a pénzről szól... de gyönyörű...