Csak ma van

Minden évben örülök, amikor az első tavaszi napsütés felmelegíti az arcom, mikor az utcán sétálok. Ez az idén épp tegnap reggel esett meg velem. Pont az járt az eszemben, hogy mennyire elképesztően szeretem az életem, hogy ott vagyok ahol, azokat ismerem akiket és azt csinálok amit. Ilyenkor gyakran elfog az "ez a világ a létező világok legjobbika" érzés.


Ugyanakkor azt is észrevettem már harmincegynéhány itt töltött év alatt, hogy nem mindenki érzi így magát az életével kapcsolatban, sőt, vannak akik igen ritkán élik meg az ilyen pillanatokat. Ma azzal kapcsolatban is támadt egy gondolatom, hogy ez miért lehet így.


Én azt gondolom az életről: csak ma van. Minden napot a mában élünk, ezért a legeslegfontosabb, hogy a mában lévő cselekedeteink eredője arra irányuljon ami minket boldoggá tesz. Ugyanis sosincs holnap. Sosincs. Se tegnap.


Akik a tegnapban élnek


Akik a tegnapban élnek azokat nagyon könnyű felismerni. A következő mondatokat nap mint nap, óráról órára használják:
- Hogy miért csináljuk ezt így? Nos azért mert évek óta így megy. Ha tíz évig jó volt, ezután is jó lesz.
- Ha szerencsésebb helyre születtem volna... Ha más időben születtem volna...
- Ha akkor nem így döntök, ma minden másként lenne
- Régen minden jobb volt.


Gyakran történelmi sérelmek emlegetnek cselekedeteiket / életük irányát magyarázva.


Ezek az emberek nem veszik észre, hogy az idő kereke egy irányba forog. Hogy amit ideális életként elképzelnek, az sohasem valósulhat meg. Ők az idejük nagy részét a múltban töltik, egy olyan helyen, ami régen volt, de már nincs. Nincs, de ezt nem tudatosítják. Nincs olyan választási lehetőség az életben, hogy az a lehetőség, amiről gondolkodnak, ahol a gondolataikkal az idejüket töltik az még egyszer létezzen. Így ők definíció szerint boldogtalanok lesznek. Hisz amit a gondolataikban a múlthoz társítanak, az számukra a valóságban elérhetetlen. És ha biztosan elérhetetlen dolgokról álmodozunk, azzal igen sikeresen garantálhatjuk magunknak a rosszkedvet.


Ezért számomra múlt nem létezik. Ha történt egy döntés, akkor levonom a tanulságokat, és csak ezeket viszem tovább. A döntési helyzetről, vagy a döntés előtti állapotról a belőle levonható tanulságon felül nem gondolkodom.

Akik a holnapban élnek


Őket sem annyira nehéz felismerni. Ha ilyen mondatokat hallunk, akkor már rá is találtunk egyikükre:


- Tudom, hogy nagyon rossz az a munka, amivel a napjaimat töltöm, de azért csinálom, hogy jövőre majd jobb legyen. (És jövőre is ugyanezt halljuk tőle)
- Holnaptól fogyókúrázni kezdek. Holnaptól leteszem a cigit.
- Igen, most kevesebb időt töltök szeretteimmel, de ez azért van, hogy a jövőnk szebb legyen. Tudom, hogy a múltkor is ezt mondtam, de most tényleg így van.


Az az egyetlen ciki, hogy amikor holnap felkelnek, akkor észreveszik, hogy ismét "ma" van, nem pedig holnap. Így ha holnapra tervezték a cigi eldobását, akkor arra megint van egy napjuk.


Ezek az emberek a gondos tervezés illúziójába ringatják magukat, miközben életük nagy részét a jövőbeli terveik összeállításával és előkészítésével töltik. Csak ezek a tervek a legritkábban valósulnak meg pont úgy, ahogy tervezték őket. Mert az élet nem ennyire lineáris, nem tervezhető meg minden apró szösszenete. Ha viszont egy elképzelt jobb holnapért minden nap feláldozzuk a mánkat, akkor egy nap arra ébredünk, hogy életünk nagy része olyan tegnapokból áll, amiket nem szeretve éltünk végig.

Carpe Diem félreértve


Azt gondolhatjátok, hogy a fentiekből az következik, hogy akkor szórjuk el minden pénzünket ma, ne menjünk dolgozni, helyette együnk palacsintát egész nap a strandon. Ez félreértés. Én nem azt mondtam, hogy csak egyetlen ma van. Hanem azt, hogy csak ma van. És ez óriási különbség. Ha csak egyetlen ma lenne, akkor persze irány a strand és a fagyizó. De ha vár rám még jópár ma, akkor fontos, hogy nem cselekedeteim abszolút értéke (ma elköltöttem minden pénzem fagyira), hanem eredője (nincs pénzem a nap végén) az, ami meghatározza a következő mát, s egész életünket.


Csak ma van


A szerencsésebbeknek életük során kb 40.000 ma van. Egy darab tegnap sincs és egy darab holnap sincs, de van 30-40.000 ma, amivel gazdálkodhatunk. Ennyi adatott.


Minden mai nap eredője lesz az életünk összessége. Ezért fontos, hogy minden nap úgy éljünk és olyan döntéseket hozzunk, amik kifejezik, hogy milyen az életünk.


Ha csak holnap kezdek fogyókúrázni, azzal azt mondom, hogy az életem halogatások sorozatából áll, s a finom kaják fontosabbak, mint az egészségem. Ez így rendben lehet, de legyünk vele tisztában, hogy ez a döntés ezt jelenti.


Ha csak jövőre szánok több időt a szeretteimre, az azt jelenti, hogy a pénz / a munkám fontosabb számomra mint ők. Ez is OK lehet, ha tudjuk, és tudatosan vállaljuk ezt.

Légy jelen!


Neked is adatott 30- , szerencsésebb esetben 40.000 mai napod. Ebből már valamennyit elhasználtál, de biztos vagyok benne, hogy számtalan vár még rád. Számolatlanul kaphatod még a jót, ha jó döntéseket hozol.


Hát légy jelen! Minden napodban keresd azt az életet, amit megélni szeretnél. Gyakran s még gyakrabban dönts úgy, hogy ezeket a pillanatokat megéled, bennük teljesen elmerülsz. 


Minden döntésed egy irányba mutasson. Abba az irányba, ahol az az élet van, amit magadnak elképzelsz.


Nincs kétségem, hogy igen hamar eljuthatsz oda.
Csak ne holnap kezdd!
Hanem ma.


Most rögtön!