Kellemes vasárnap esti mozinak ígérkezett a "Zenekar látogatása"-ként magyarra fordított The Band's visit című izraeli film, amire egy jóbarátom hívta fel figyelmem. Mikor megkérdeztem, miről is szól, ő csak annyit válaszolt: nos történet nincs sok, de ez egy igazi "feel-good movie". Ha egy mondatban akarnám összefoglalni az egész filmet, akkor teljesen egyet kell, hogy értsek vele. Hisz történet nincs sok: egy egyiptomi rendőrzenekar vendégszereplésre érkezik Izraelbe, ám rossz buszra szállnak, s így rossz helyen kötnek ki rossz időben... vagy pont jó helyen jó időben?
A két ország őrült konfliktusoktól terhelt kapcsolatára és annak görbe tükörbe állítására épülő film azonban nemcsak arról szól, hogy az arabok és zsidók ugyanolyan emberek ugyanolyan problémákkal és ugyanolyan érzésekkel. Ennél számomra sokkal többet nyújtott. Azt meséli el ez a valódi modern mese csodás formában, ahogy a múlt burkából és annak terhei alól kilépő kisemberek tétován topogva egymás körül együtt álmodnak egy csodálatos békés estén.
A film szereplői megejtően kedvesek, esetlenek és mindezzel együtt végtelenül valóságos és szerethető figurák, s konfliktusaik annyira hétköznapiak, hogy óhatatlanul a játék részévé teszik a mozi nézőit...
A filmet mindenkinek ajánlom, s összesen egyvalakiknek nem fog tetszeni: a fegyvergyártóknak. Ugyanis egy ilyen vígjáték után az ember keblére ölelné az egész világot, és egészen világosan látja mennyire nevetséges is, mikor két ember bármilyen konfliktusát beszélgetés, zene vagy tánc helyett egy pisztollyal szeretné megoldani.
Ezért érdemes filmeket gyártani.
Ötös alá.
Másfél évvel ezelőtt indították el 
Skalpolás után következik a tök beljesének kivájása a kanállal. Itt törekedjünk arra, hogy minél egyenleteseben, és minél több húst vájjunk ki. Minél vékonyabb a héj, annál jobban dereng majd keresztül a gyertya fénye. Itt jön a vödör szerepe: ami a tökből kijön, beleugorhat a vödörbe. 
