Mivel igen korai géppel érkeztem, és a tárgyalás előtt egy órával már becsekkoltam a szállodai szobámba, valamint mivel londoni áprilistól szokatlanul igen-igen szép napos idő volt, gondoltam sétálok egyet, és körülnézek hova is vetett a sors ezen a kedd reggelen. Lensbury épülete London Teddington városrészében fexik. Ezt délnyugaton (gyengébbek kedvéért balra lent :) kell keresni a London térképeken, nem messze Richmo
ndtól, St Margarets-től, vagy akár a Heathrow reptértől. A szálloda parkjának végében a Temze folyik, s számomra Londonban a Temze part melletti séta mindig kitűnő időtöltés (legyen ez akár a belvárosi South Bank walk, akár a Richmond közeli részek, vagy a Greenwich közeli folyókanyarok). Igazából , aki élt Londonban az méltán értetlenül nézi a magyar fővárost, ahol ahelyett, hogy elegáns éttermek, különleges üzletek és hangulatos kávézók lennének a főváros kettészelő folyó partján, füstokádó kamionok és siető autók foglalják azt el. Na mindegy, Londonban másként alakult a helyzet, és nekem egyik kedvenc kiránduló/sétálóhelyem lett a Temze partja.Ahogy a napsütésben átsétáltam a kék gyaloghídon, figyelve a sokféle récét, mely a Temzének ezen a szakaszán él, előre örültem, hogy a Teddington Locknál ismét lehetőségem lesz megnézni néhány lakóhajót (pont olyat, amit akár Camden townban, akár Amsterdamban láthat az ember a csatornákon fel-alá hajókázni). Emellett még a reggeli angol napsütés is igen jókedvre derített (s el is küldtem egy-egy „I fuckin’ love England outdoors” sms-t néhány angol barátomnak), mikor hirtelen rájöttem. Egészen világos lett számomra mi is az időjárás és a időtöltéshez való hozzáállás összefüggése. Rögtön elárulom:
Az angolok ahhoz vannak ugye hozzászokva, hogy a folyamatos hosszú napsütés ritka vendég, s ezért ahogy kisüt a nap, kiszaladnak az otthonunkból, irodáikból és ellepik a parkokat. Viszont világosan megfigyelhető, hogy pár óra után elkezdik kényelmetlenül érezni magukat odakint. Hisz nincs mit csinálni. Ezért kitaláltak olyan furcsa sportokat, mint a krikett vagy a bowls, ami lehetőséget ad arra, hogy az esetleges hosszabb jóidejű periódusokat is átvészeljék odakint. Azonban „indoors” érzik igazán jól magukat. Minden jobbmódú angol elképesztően gyönyörű házban lakik, s otthonát biztos ami biztos 2-3 évente felújítja (s ezzel végtelen időt képes eltölteni lakberendezési és DIY boltokban). A legtöbb angol nő (és jónéhány férfi) imád főzni, a konyhájukban is órákat képesek naponta tölteni, minden különösebb erőlködés nélkül. Tehát teljesen világos, hogy megtanultak együtt élni azzal, hogy ritkán adatik meg a jóidő, és idejük nagy részét bent kell eltölteniük. Ezért amit bent csinálnak, arra a végletekig odafigyelnek, aprólékosan hajtják végre. Aznap Yorkshire puddingot vacsoráztam az étteremben. Annak, aki tudja mi ez, nem kell magyaráznom, hogy ennek a húsos főételnek csak a köretének elkészítése bő másfél óra….
Ezzel szemben nézzük meg azokat a népeket, akiknél a jóidő az ur
alkodó: nehéz olyan olasz receptet találni, aminek elkészítése 15 percnél tovább tartana. A görögök rádobnak egy halat a szénre, ráfacsarnak egy citromot, és ezt hívják főételnek. Max 15 perc és kész. Ez Angliában egy teázáshoz sem elég. Svédországban pedig valószínűleg ennyi ideig terítik az asztalt… merthogy van idejük. A rosszidőben élő népeknek van idejük asztalt teríteni, lakást felújítani és minden nap hosszasan főzni. Az olaszoknak még arra sincs idejük, hogy egy autót rendesen megtervezzenek. Akinek volt már olasz kocsija, tudja miről beszélek. Kívülről szebbek, mint bármelyik más autó. Egy Alfa semmihez sem foghatóan gyönyörű. A Ferrari egy műremek. De ha az elektronika megtervezésére másfél percnél többet szánnak, akkor már sokat mondtam. Hisz nekik nincs idejük. Ugyanis várja őket a kinti napsütés. És nem jönnek zavarba, ha több, mint egy órán át süt a nap, legfeljebb hosszabban sziesztáznak…
Innentől fogva pedig igen egyszerűen megtalálhatjuk azt a helyet a földön, ahol boldogan élhetünk, és életünknek pont olyan tempója lesz, mint amilyet mi szeretnénk. Ha szeretünk odafigyelni a részletekre, ha szeretjük, hogy minden flottul intéződik és ha szeretünk nagyon belemerülni abba, amit éppen csinálunk, akkor az Európa (vagy USA) térképen minél északabbra kell keresnünk ideális lakhelyünket. Ha azonban „take it easy” hozzáállással túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy semmi nem működik simán, hogy soha semmi nincs elintézve adott időben, de mindezekért cserébe állandóan süt a nap, akkor délre keresgéljünk. Nyilván felállítható egy képlet is, amivel bizonyos kérdések alapján pontosan belőhetjük lakhelyünk ideális földrajzi koordinátáit. A fentiek miatt azonban ezt egy Svédtől kell megkérdeznetek :)
