Tavaly ilyenkor még huszonévesen éppen Phi-phi szigetén múlattam a napot, készülve a Koh Phangani Full Moon partyra, mely aztán az év egyik legjobban sikerült bulija lett számomra. (A Top5 többi szereplője: Moby a Balaton Soundon, Depeche Mode a Puskás stadionban, the Killers Krakkóban. Ez persze inkább Top4 , ahogy most számolom...
Az elmúlt 365 napban sokmindent történt, és sok-sok fontos dolog megváltozott az életemben, és ebből mégcsak nem is az a legfontosabb, hogy életkoromat most már 3-assal kell kezdeni leírni...
Mindenesetre, mikor hallottam, hogy Dave Gahan (akiről a vasárnapi házibulimon egy fogadás következményeként kiderült, hogy közel 180 centi magas, forrás: http://www.celebheights.com/) szóval hogy Dave és bandája újból Budapestre jönnek, egyértelmű volt, hogy ezen a koncerten is ott a helyem. Jegyet csak szilveszter előtt 2 nappal vettem, s akkor is "below facevalue" azaz eredeti ár alatt, ami mutatja, hogy vannak még becsületes jegynepperek budapesten :)
A 8kor kezdődő koncertre fél8ra értem oda, de ekkor már tolongtak a szigorúan fekete ruhába öltözött rajongók a Sportaréna előtt, alatt és mellett...
A varázslat végül fél 9kor kezdődőtt, és Dave bácsi 48 éves korát meghazudtolva nettó kettő és fél órát énekelt és énekeltetett, táncolt és táncoltatott, óriási energiát sugározva. Annyira vitte magával a koncertet, hogy a 12.500 fős befogadóképességű arénában nem láttam ülő embereket. Még az oldalsó széksorokban helyet foglalók is rögtön az első számnál (In chains) felálltak, és a koncertet záró Pesonal Jesus befejező üteméig le sem ültek. Én természetesen a küzdőtéren táncoltam végig az egészet.
Nem kérdés, a Depeche Mode továbbra is a világ egyik legjobb bandája.
50 Eurót az ő koncertjegyükre költeni, 2010 Január legjobb befektetési lehetősége volt.
That's all there is.
Nothing more than you can touch now,
that's all there is...
