The Spaghetti Incident

A múlt héten Londonban töltöttem 2 napot (ismét csak kagylós munkaadóm jóvoltából). Ezúttal egy Lensbury nevű helyen laktunk (www.lensbury.com), ami egy gyönyörű, 1920ban épült étterem és szálloda, s ami mindezek mellett ma London egyik legmenőbb posh sportklubja.

Mivel igen korai géppel érkeztem, és a tárgyalás előtt egy órával már becsekkoltam a szállodai szobámba, valamint mivel londoni áprilistól szokatlanul igen-igen szép napos idő volt, gondoltam sétálok egyet, és körülnézek hova is vetett a sors ezen a kedd reggelen. Lensbury épülete London Teddington városrészében fexik. Ezt délnyugaton (gyengébbek kedvéért balra lent :) kell keresni a London térképeken, nem messze Richmondtól, St Margarets-től, vagy akár a Heathrow reptértől. A szálloda parkjának végében a Temze folyik, s számomra Londonban a Temze part melletti séta mindig kitűnő időtöltés (legyen ez akár a belvárosi South Bank walk, akár a Richmond közeli részek, vagy a Greenwich közeli folyókanyarok). Igazából , aki élt Londonban az méltán értetlenül nézi a magyar fővárost, ahol ahelyett, hogy elegáns éttermek, különleges üzletek és hangulatos kávézók lennének a főváros kettészelő folyó partján, füstokádó kamionok és siető autók foglalják azt el. Na mindegy, Londonban másként alakult a helyzet, és nekem egyik kedvenc kiránduló/sétálóhelyem lett a Temze partja.

Ahogy a napsütésben átsétáltam a kék gyaloghídon, figyelve a sokféle récét, mely a Temzének ezen a szakaszán él, előre örültem, hogy a Teddington Locknál ismét lehetőségem lesz megnézni néhány lakóhajót (pont olyat, amit akár Camden townban, akár Amsterdamban láthat az ember a csatornákon fel-alá hajókázni). Emellett még a reggeli angol napsütés is igen jókedvre derített (s el is küldtem egy-egy „I fuckin’ love England outdoors” sms-t néhány angol barátomnak), mikor hirtelen rájöttem. Egészen világos lett számomra mi is az időjárás és a időtöltéshez való hozzáállás összefüggése. Rögtön elárulom:

Az angolok ahhoz vannak ugye hozzászokva, hogy a folyamatos hosszú napsütés ritka vendég, s ezért ahogy kisüt a nap, kiszaladnak az otthonunkból, irodáikból és ellepik a parkokat. Viszont világosan megfigyelhető, hogy pár óra után elkezdik kényelmetlenül érezni magukat odakint. Hisz nincs mit csinálni. Ezért kitaláltak olyan furcsa sportokat, mint a krikett vagy a bowls, ami lehetőséget ad arra, hogy az esetleges hosszabb jóidejű periódusokat is átvészeljék odakint. Azonban „indoors” érzik igazán jól magukat. Minden jobbmódú angol elképesztően gyönyörű házban lakik, s otthonát biztos ami biztos 2-3 évente felújítja (s ezzel végtelen időt képes eltölteni lakberendezési és DIY boltokban). A legtöbb angol nő (és jónéhány férfi) imád főzni, a konyhájukban is órákat képesek naponta tölteni, minden különösebb erőlködés nélkül. Tehát teljesen világos, hogy megtanultak együtt élni azzal, hogy ritkán adatik meg a jóidő, és idejük nagy részét bent kell eltölteniük. Ezért amit bent csinálnak, arra a végletekig odafigyelnek, aprólékosan hajtják végre. Aznap Yorkshire puddingot vacsoráztam az étteremben. Annak, aki tudja mi ez, nem kell magyaráznom, hogy ennek a húsos főételnek csak a köretének elkészítése bő másfél óra….

Ezzel szemben nézzük meg azokat a népeket, akiknél a jóidő az uralkodó: nehéz olyan olasz receptet találni, aminek elkészítése 15 percnél tovább tartana. A görögök rádobnak egy halat a szénre, ráfacsarnak egy citromot, és ezt hívják főételnek. Max 15 perc és kész. Ez Angliában egy teázáshoz sem elég. Svédországban pedig valószínűleg ennyi ideig terítik az asztalt… merthogy van idejük.

A rosszidőben élő népeknek van idejük asztalt teríteni, lakást felújítani és minden nap hosszasan főzni. Az olaszoknak még arra sincs idejük, hogy egy autót rendesen megtervezzenek. Akinek volt már olasz kocsija, tudja miről beszélek. Kívülről szebbek, mint bármelyik más autó. Egy Alfa semmihez sem foghatóan gyönyörű. A Ferrari egy műremek. De ha az elektronika megtervezésére másfél percnél többet szánnak, akkor már sokat mondtam. Hisz nekik nincs idejük. Ugyanis várja őket a kinti napsütés. És nem jönnek zavarba, ha több, mint egy órán át süt a nap, legfeljebb hosszabban sziesztáznak…

Innentől fogva pedig igen egyszerűen megtalálhatjuk azt a helyet a földön, ahol boldogan élhetünk, és életünknek pont olyan tempója lesz, mint amilyet mi szeretnénk. Ha szeretünk odafigyelni a részletekre, ha szeretjük, hogy minden flottul intéződik és ha szeretünk nagyon belemerülni abba, amit éppen csinálunk, akkor az Európa (vagy USA) térképen minél északabbra kell keresnünk ideális lakhelyünket. Ha azonban „take it easy” hozzáállással túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy semmi nem működik simán, hogy soha semmi nincs elintézve adott időben, de mindezekért cserébe állandóan süt a nap, akkor délre keresgéljünk. Nyilván felállítható egy képlet is, amivel bizonyos kérdések alapján pontosan belőhetjük lakhelyünk ideális földrajzi koordinátáit. A fentiek miatt azonban ezt egy Svédtől kell megkérdeznetek :)

i am sterdam

A múlt hetet kagylós munkaadóm jóvoltából Amszterdamban töltöttem... érdekes módon a nagyobb volumenű marketing rendezvények mindig ebben a városban kerülnek megrendezésre, bár minden résztvevő kínosan ügyel arra, hogy az Amszterdammal összefüggésben mindenki fejében élő sztereotípiákat messzire kerüljük. Se space-cake, se redlight...




Viszont mivel már százmilliomodszor jártam a városban, gondoltam írok pár sort, hogy akiket még nem vitt arra a jószerencse, megéhezzenek egy városnézésre.


Először is Hollandia kétségkívül a világ leglaposabb országa, s már ezért az egy dologért is érdemes lenne az életben legalább egyszer meglátogatni... A flatland annyira flat, hogy mikor a kétemeletes vonaton felső emeletén száguldunk Schipol reptérről Amszterdamba és körülnézünk, gyakorlatilag minden irányban ellátunk az országhatárig :)


Akit ez a tény magában nem dobna fel, és például szerette Svájcot, annak is van egy jóhírem: Hollandia rendezetség szempontjából Svájc a négyzeten. Mivel a hollandusoknak minden négyzetméter földet a tengertől kellett elhódítani keserves munkával, nem nagyon találunk parlagon, gazzal benőtt terülteket. Sőt, nemhogy minden földdarab, erdő és út geometriai pontossággal, és egy derékszögvonalzó segítségével tervezett, de szerintem még a búza is úgy áll az út melletti földeken, mintha mérnökök helyezték volna oda mindet.

Ez persze kevés a boldogsághoz. Ezért a hollandok kitalálták, hogyan vonzzák be azokat is, akiknek nem elég a lapos ország, vagy a vonalzóval tervezett földrajz. Egyszerűen szuper hangulatos városokat építettek. A belvárosokat -különösen Amszterdamot- át- meg átszelő csatornarendszerek, az ezeket keresztező aprócska hidak, és a gyönyörűen felújított régi belvárosi házak olyan egyveleget alkotnak, ahol szívesen sétálgat az ember órákon át. Ehhez hozzájön még, hogy a városokban gyakorlatilag nincsenek autók, mindenki gyalog vagy biciklivel jár - azt talán mindenki tudja, hogy ott nem 2, hanem 3 fajta sávból áll a közlekedés: vannak járdák, bicikliutak és autóutak. A bicikliutakat nem csak egy kis adag sárga festékel "építették", mint Budapesten, hanem rendes külön infrastruktúraként kezelik, saját kereszteződésekkel, lámparendszerrel és óriási parkolókkal. Ottjátamkor különösen hideg volt, de még a minusz 4-5 fok, és a hóesés sem tántoríta el a hollandokat attól, hogy biciklivel járjanak dolgozni, szórakozni, vásárolni.


Aki üzleti útra megy Hollandiában, annak két, különlegesen szuper hotelt is tudok ajánlani. Az első a CitizenM, ami egy elképesztően csúcs koncepció: a hotelben minden automatikus: a becsekkolás egy automata terminálon történik, ami kiadja a szobakártyánkat és kicsekoláskor a számlát is. A szoba pedig egy nagy érintőképernyős távirányítóval vezérelhető. Ezzel nem csak a hőmérsékletet, vagy a TV-t kontrollálhatjuk, de a függönyöket, vagy akár a zuhanyzóban lévő világítás színét (vörösre ha fázunk, vagy kékre ha melegünk lenne). A hotel aljában található lounge pedig tele van design bútorokkal és csudajó könyvekkel, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe egyedül a szobánkban tölteni az időt. Ja igen, az ágy pedig és 2,5mx2,5méteres négyzet. Óriási és szuperkényelmes.

Egy hagyományosabb szálloda az amszterdami Mövenpick. Igen Mövenpick: ez a svájci cég fagyit gyárt és szállodákat üzemeltet. Két elég hasonló üzletág :) A szálloda minden része aprólékos odafigyeléssel tervezett, a kaja pedig jobb, mint a Hiltonban. Sokkal. A reggeli is, amiben eddig nálam a Hilton messze vitt minden csúcsot.


Amszterdami utam alatt két fogadalmat tettem:

1, ide még vissza kell jönnöm rendes turistaként, jóidőben, és jónéhány napot eltölteni a belvárosi forgatagban sétálva

2, megerősödött bennem az elhatározás, hogy mindenképpen kell életemben legalább 1 hónapig egy lakóhajón laknom. Először Párizsban gondoltam erre, ahol a Szajnán, az Eiffel torony árnyékában állnak a festőművészek által lakott kocka alakú hajócskák. Majd hasonlókat láttam Londonban Kensingtonban, Oxfordban a Temzén, és most Amszterdamban is. Egyszerűen szuperjó lehet úgy a belvárosban ébredni, hogy ha kimész a teraszra a reggeli kávédat elszürcsölni, akkor kacsák uszkálnak előtted, és belelógathatod a lábad az előtted sodródó vízbe...

Mindenesetre pénteken még pont az óriási hóesés, és Ferihegy bezárása előtt hazaértünk a géppel, így este már egy palacsinta-partyn mulathattam az időt...


Most viszont zárom soraim, mert a nagy havazásnak köszönhetően a teraszomon kihelyezett madáretetőben megélénkült a forgalom, és várom az újabb madárvendégeket. Ma már láttam vörösbegyet, széncinegét, nagy fakopácsot, feketerigót és egy bátor csuszkát is. A legjobban persze a széncinegéket szeretem, mert velük kapcsolatban elmondható a következő mondat:

"Csodaszép széncinegék vannak a teraszomon, és szeretem őket nézegetni.", ami angolra fordítva így hangzik: "There are beautiful great tits on my terrace, and I love just staring at them"

a képen láthtó egy Széncinege - Great Tit angolul :))